Már-már ellentétpárként szokás feltüntetni az X és az Y generációk tagjait. Az Y-osokhoz szinte használati útmutatókat írnak, ők a meg nem értett, sajátos munkamorállal bíró fiatalok, akik az X-esek pozíciójára vágynak – bezzeg az ő idejükben...

Fotó: training.ppsd.com

Már az elején szeretném leszögezni: egyik generációt sem kívánom védeni, szimplán a véleményemet öntöm szavakba. Persze, nehéz értékítélet-mentesen hozzáállni a témához, a magyar X generációs szakértők gyakran fentről néznek lefelé az Y-osokra, amikor pedig a fiatalabb generáció hallatja a hangját, mindent kikérnek maguknak.

A generációs marketingnek volt az a célja, hogy a vásárlóközönséget különböző csoportokra bontsa, hogy ezután következtetéseket vonhasson le a vásárlói magatartásokra vonatkozóan. 6 ilyen csoportot különböztetünk meg attól függően, mikor születtek tagjai:

• Veteránok (1920-39)
• Baby boomerek (1940-59 – hazatértek a hazafiak, és gyorsan gondoskodtak az utánpótlásról)
• X generáció (1960-79)
• Y generáció (1980-99)
• Z generáció (1996-2007)
• Alfa generáció (2007-)

A fenti évszámok nem törvényszerűek, más-más terminusok különbözően határozzák meg ezeket a határvonalakat. Amint láthatjuk, az Y és a Z generáció tagjai között sincs egyértelmű határ: mivel a Z generációt szokás nevezni az igazi digitális bennszülötteknek, így nagyban meghatározó, hogy az adott területen milyen szintű volt a technológia fejlettsége az adott időszakban.

Mondhatjuk, hogy az X generáció tagjai túlzottan konzervatívak, nekik anno könnyű volt a munkába állni, míg az Y-osok nagyképűek, lusták és elkényeztetettek, vagy inkább be is fejezhetjük a túlzott általánosítgatást. Ezek a generációk más körülmények között szocializálódtak ,így természetes, hogy más és más tulajdonságokkal és hozzáállással rendelkeznek, és egyébként teljesen normálisan viselkednek a saját világukban. Ilyen a generációs váltások természete.

Mindeközben megjegyezném, hogy az X-esek nevelték az Y-osokat – logikusnak tűnik tehát, hogy a szülők meg akartak adni mindent gyermekeiknek, amit nekik annak idején nélkülözniük kellett, és még számos összefüggést kereshetnénk. Nincs ebben semmi kivetnivaló, sőt.

Olvastam nemrég egy cikket arról, hogy az Y generációsok mennyire fontosnak tartják az énmárkát, mennyire szeretnének kitűnni a többiek közül. Nos, a marketingnek napjainkban egy újabb iránya bontakozik ki, hiszen ahogy arról már korábban is írtam, az online tér újból teret adott a kisebb, akár manufakturális keretek között működő üzletek terjedésének. Meglátásom szerint az Y generációsok egyre kevésbé „gondolkodnak multikban“, nem egy multinacionális vállalaton belül kívánnak feljebb és feljebb lépkedni, hanem inkább kihasználják a technológia dinamikus fejlődésével adódó lehetőségeket, és saját, kisebb projekteket, vállalkozásokat hoznak létre és gondoznak. A fogyasztói igények egyre jobban szegmentálódnak, az online platformokon létrejövő aktív diskurzusnak köszönhetően viszont ki is tudják elégíteni azokat: megvalósulhat a teljes perszonalizáció, ami már önmagában hordozza az egyediség igényét. Kézenfekvő dolog, hiszen minden nap használjuk mi is ezeket a felületeket.

Összességében a generációk, ahogy mindig, jelenleg is szimplán adaptálódnak világukhoz. Az átjárás is lehetséges: csak gondoljunk bele, hány X generációs csatlakozik a fent említett modellhez. A generációváltással egy időben egy munkaerőpiaci paradigmaváltás is zajlik: ahogy az X generáció megváltoztatta a munkaerőpiaci elvárásokat a maga idejében, jelenleg az Y generáció hozzáállása és igénye formálja azt. Az Y-osok mostanra fogyasztókká is váltak, ilyen módon nemcsak munkaerőként, hanem igényformlálóként is kell tekinteni rájuk – ezért is szükséges az attitűdbeli váltás. Ez a világ – és a gazdaság – rendje.